George Berkeley (1685–1753) kiváló angol–ír filozófus volt a kora újkorból. Egyik fő érdeme az idealizmus előmozdítása, az a nézet, amely tagadja az anyagi dolgok létezését. Berkeley szerint a valóság kizárólag elmékből és azok eszméiből áll: az asztalok és székek csak a megfigyelők elméjében létező eszmék. Berkeley arról is ismert, hogy bírálta az absztrakciót, amit illuzórikusnak és elérhetetlennek tartott. Ebben a kritikus hangvételben Lockét bírálja, aki azt javasolta, hogy az elme kivon valami közöset az egyes tárgyakból, és így új, absztrakt eszmét hoz létre. Berkeley megmutatja, hogy például lehetetlen elképzelni a „mozgás” absztrakt eszméjét úgy, hogy az külön álljon a mozgó testtől, hiszen akkor nem lehetne se járás, se repülés, se csúszás. Hasonlóképp nem tudjuk megalkotni a „test” absztrakt eszméjét sem, mert az vagy fehér, vagy fekete, vagy barna, vagy görbe, vagy magas, vagy alacsony ember lenne. Az absztrakt eszmékkel szemben Berkeley azt javasolja, hogy alkothatunk egy általános eszmét, amely képviseli az összes hasonló egyedi eszmét: például amikor „mozgásról” beszélünk, bármilyen mozgó testre gondolhatunk — legyen az repülő, csúszó vagy járó — és ez helyesen illik az általános szóhoz.
